Az omega-3 zsírsavak a szervezet összes sejtje sejtmembránjának esszenciális összetevői. Az agykéreg, a retina, a herék és a spermiumok különösen gazdagok DHA-ban. A szervezet azonban nem tudja hatékonyan szintetizálni őket, ezért a táplálékkal történő bevitelükre támaszkodik.

A jobb felszívódás miatt mindig étkezés közben célszerű bevenni, de nem mindegy, hogy reggel, délben vagy este. Ha a kiegészítés időtartamáról és teljes időtartamáról van szó, akkor egész évben, korlátozás nélkül lehetséges a kiegészítés.

Az omega 3 és omega 6 zsírok mindkét csoportját hosszú szénláncú többszörösen telítetlen zsírsavaknak nevezik. Különbségük a kémiai kötésben és az első kettős kötés helyében rejlik. Nem olyan fontos. A lényeg az, hogy anyagcsere- és funkcionálisan különböznek egymástól, és gyakran egymással ellentétes élettani hatásokkal bírnak, ezért fontos az egyensúlyuk az étrendben. Egyes omega-6-ok nagyon kis mennyiségben biológiailag aktívak, és nagy mennyiségben lenyelve hozzájárulnak allergiás és gyulladásos rendellenességekhez, különösen érzékeny egyéneknél. Az omega-6 zsírsavakban gazdag étrend ezért a szervezet állapotát egy olyan állapotba tolja, amely gyulladáskeltő, egyéb negatív hatásokkal együtt. Ha halat vagy halolajat fogyasztunk, az étrendből származó EPA és DHA (omega 3) részben helyettesíti az omega 6 zsírsavakat valószínűleg minden sejt membránjában, és így részben kompenzálja az omega 6 negatív hatását. Ezért olyan fontos a bevitt omega 6 és omega 3 zsírsavak arányának fenntartása. Ma a nyugati étrendben az ω-6 és ω-3 zsírsavak aránya hozzávetőlegesen 10:1 és 20:1 között mozog az ideális 4:1 és 2:1 közötti tartomány helyett.